A túlsúly szerte a világon komoly egészségügyi probléma. A reproduktív korban lévő nők kb. 20-25%-ka küzd a túlsúly számos mellékhatásával, míg a felnőtt lakosság közel 55-65%-a túlsúlyos.
Évtizedek óta ismert összefüggés, hogy a felesleges kilók és a teherbeesés, valamint az eredményesen kezelhető meddőség között jól meghatározható, fordított arányú összefüggés van. A nehézséget tovább fokozza, hogy a várva várt teherbeesés után a terhesség kilenc hónapja alatt is olyan szövődmények jöhetnek létre, amelyekkel a normál súlyú nőknek nem, vagy elenyésző gyakorisággal kell számolniuk.
Az elhízás nem más, mint túlzott zsírfelhalmozódás a szervezetben. Érdemes megemlíteni, hogy a túlsúly növeli a szív- és érrendszerei betegségek, cukorbetegség, zsíranyagcsere-zavar, daganatos betegségek és az idő előtti halálozás kockázatát is, kozmetikai gondként fokozott szőrnövekedés is jelentkezhet. Kialakulását genetikai (sajnos ebben ismereteink csekélyek) és környezeti tényezők, a mozgásszegény- és ülő életmód, és nem utolsósorban a túlzott energiabevitel segítik elő. Tudnunk kell, hogy az elhízás 90-95%-a csupán egyszerű elhízás, amiért főleg a mozgásszegény, nassolós életmód tehető felelőssé!
Testzsír mérésnek számos technikája ismertes, amelyek közül a leggyakrabban alkalmazott módszer a testsúly/testmagasság arány mérése. Ez az arány úgy számolható ki, hogy a méterben kifejezett testmagasság négyzetével elosztjuk a súlyunkat. Ekkor kapjuk meg a klinikai gyakorlatban is jól használható testtömegindexet (body mass index - BMI) = testsúly/tesmagasság2 (kg/m2). A normális BMI 20-25 között van, 25-30 között túlsúlyos állapotról, 30-35 között elhízásról, 35 felett kóros elhízásról, illetve ha a BMI 18-20 között van soványságról, 18 alatt pedig túl sovány állapotról beszélünk.
Túlsúly esetén mindenek előtt a peteérés zavarával kell számolnunk. A vérzések ritkábban jelentkeznek, rövidebb ideig is tartanak, a ciklusok monitorizálása során egyértelműen kiderül, hogy elmarad a petesejteket tartalmazó tüszők érése. Mindezek a kövérség miatt kialakuló un. metabolikus szindróma részjelenségei. Nem véletlen, hogy csökkent kalória-bevitellel igen jó eredményt lehet elérni: a testtömeg 5-8%-os redukciója után helyreállhat a peteszolgáltatás, és a rendszeres petesejtkilökődések mellett gyorsan bekövetkezhet a teherbeesés. Talán nem mindenki számára ismert, hogy a kövér férfiaknál a here szintén csökkent működéssel reagál a túlsúlyra, a hímivarsejtek mind számban, mind mozgásban jelentősen eltérhetnek az élettani értékektől - természetesen negatív irányban.
A kövér nőbetegeknél további gondot jelent, hogy a peteérést serkentő gyógyszeres kezelések során létrejött petesejtek megtermékenyülési aránya jóval gyengébb, mint egészséges társaiké, továbbá nehezebb a megtermékenyült petesejtek beágyazódása a méh üregébe és magasabb a vetélési arány is. A páciensek számottevő részénél un. policisztás petefészek megbetegedés diagnosztizálható a leírt zavarok hátterében.
Az anyai kövérség rizikófaktorként szerepelhet a magzati fejlődési rendellenességek hátterében. A velőcsőzáródási ( pl. nyitott hátgerinc) - és szívfejlődési rendellenességek, a nyúlajak, farkastorok gyakorisága egyértelműen növekszik. Számos szakember ezt azzal magarázza, hogy túlsúlyos betegeknél a folsav felszívódása zavart szenved, így csökkent a jótékony hatása a különböző záródási rendellenességek kivédésében. Szintén fokozott a terhesség első trimeszterében az elhalás gyakorisága, és az ismétlődő vetélések esetén is kóroki tényezőként tartják számon a túlsúlyt. Növekszik az indukált koraszülések száma (ez főleg az először szülő nőknél figyelték meg). A terhesség utolsó szakaszában fellépő kóros állapotok miatt frekventáltan kell a szülést a terminus előtt megindítani.
Milyen elkerülhetetlen következtetéseket kell levonni?
Mindenek előtt azt, hogy kövérségünkről elsősorban mi magunk tehetünk, megoldásában elsősorban magunkra kell számítanunk.
A csökkent kalóriabevitel mellett fontos az életmódváltás, a rendszeres mozgás megszervezése (napi 1 óra gyaloglással 300 kcal leadás érhető el, ezzel egyenértékű 2-3 km futás, 8-10 km kerékpározás, vagy 100 m úszás), továbbá fontos az egészségtelen ételek, italok kerülése, a nassolás, mint pótcselekvés megszüntetése.
Néhány évtizede a gyógyszerek viszonylag széles köre áll rendelkezésre a fogyókúrák támogatására. A bőség zavara sokszor azt is jelzi, hogy az ideális orvosság hiányzik. Ne felejtsük el: a kiegészítő gyógyszeres kezelés mellett soha nem szabad lemondani a diétáról a fokozott fizikai aktivitásról, összegezve: az életmódváltásról.
