Hogyan juthat el egy nő a felismeréstől, hogy kisbabát szeretne a boldog beteljesülésig? Ez valakinél könnyen, másnál nagyon nehezen megy.
Ezúton Kretty osztja meg velünk nem éppen mindennapi, hullámvölgyekkel és dombokkal tarkított történetét. Köszönjük neki! :)
2011.09.17. 08:57 - kretty
Úgy hiszem, minden nő életében eljön az a pillanat, hogy gyermeket szeretne. A férjemmel régóta tervezzük, de a végső elhatározást 2010 májusában hoztuk meg: jöhet a baba! Elmentünk mindketten egy magánklinikára (MensMentis) egy alap kivizsgálásra, ahol hidegzuhanyként ért a hír minket: lombik kezelés segítségével lehet csak gyermekünk, mivel a férjemnél a spermiumszám csak 1 millió körüli. Zombiként ültünk a kocsiban és tanakodtunk, hogyan tovább. Aztán felmentem a netre, elkezdtem blogokat, fórumokat olvasni a budapesti meddőségi központokról, kezelési lehetőségekről. Elmentünk andrológushoz is, aki megerősítette, hogy ugyan szedhet a férjem mindenféle vitamint, de az állapotán az sem sokat változtat, marad az ICSI. Hosszas keresgélés után döntöttünk a Dévai Intézet mellett, ahová júniusban kaptunk időpontot az első konzultációra. A főorvos úr első látásra nagyon szimpatikusnak tűnt, habár elég nyers stílusban beszélt velünk és az amúgy is összetört, összezavarodott lelkünket, még jobban a földbe döngölte. Az első lelet, amit be kellett szerezni, az a férjemtől egy genetikai szakvélemény. Azt mondta a főorvos úr, ha ez nem jó, nem is kezdjük el soha a lombikot. Az Istenhegyi klinikán le is vették a vért és két hét múlva megkaptuk a negatív eredményt-hajrá, mehet a kezelés. Újabb konzultáció-újabb vizsgálatkérések. A vérvételeket, belgyógyászt, röntgent el tudtam intézni TB támogatottam, a háziorvosom jóvoltából (ezúton is köszönöm neki a sok segítséget és támogatást). A többi vizsgálat mind magánklinikán történt-nem kevés pénzért. MRI-re TB támogatott helyre fél éves várólista volt. Mikor megkérdeztem a portást: és mi van akkor, ha fizetnék? Másnapra már megvolt a helyem, 25 ezerért… Szóval szeptemberre beszereztünk mindent, de sajna a kenetben bacit találtak, így kaptam augmentin duo 1 g-os gyógyszert, 2x1-et. No mondanom sem kell, ez az adag egy lóból kiírt minden bacit, nemhogy az én 55 kg-os szervezetemből, összesen 1 szemet vettem be, és következő vizsgálatra eltűnt a baci…Végre minden megvolt, november elején elkezdhettük a kezelést…
A tájékoztató
2011.09.17. 20:49 - kretty
Nagyon boldogok voltunk mikor végre az összes orvosi leletünk megvolt. DE ahhoz, hogy elkezdődjön a kezelés, részt kellett venni egy szóbeli tájékoztatón is. Az előadást Dévai főorvos úr tartotta és a kezelés elejétől a végéig, mindenre kiterjedő, részletes tájékoztatást kaptunk.
A tájékoztó így kezdődött: "Önök azért vannak itt, mert a természet nem akarja, hogy önöknek gyerekük legyen. De önök ennek ellenére gyereket akarnak!" -amíg élek, nem felejtem el ezeket a mondatokat.
Az egész előadás a lehetséges szövődményekről és kockázatokról szólt. Még egy fél bíztató szót sem hallottunk. Ültünk meredten, csöndben és meghallgattuk, hogy a gyógyszeres stimuláció mennyi veszélyt rejt magában és ha ezt netalántán túléljük, a műtétnél még léphetnek fel nem várt következmények és a siker arra, hogy egészséges embriónk legyen, az nem sok, ugyanis a táptalaj és amivel a spermiumokat megtisztítják és lelassítják a mozgásukat kissé toxikus, és ez ugyebár az amúgy is rossz spermakép minőségét rontja. De, ha mégis elég erős a gyerkőc és eljutunk a transzferig, akkor hiperstimuláció léphet fel és esetleg a petefészkeket is ki kell venni. DE ha netalántán ezt is túléli az ember lánya, akkor még ott van a szinkronterhesség, és a méhenkívüli kockázata...
A tájékoztató végére a sokktól azt sem tudtuk, hol vagyunk. Az egyik apuka felállt és üveges szemmel csak ennyit mondott: "Ezek után még a szextől is elment a kedvem!"
A tájékoztató végén némán hagytuk el az intézetet. Megfogalmazódott bennem a kérdés: meghalok, hogy gyerekem legyen?
Az első stimuláció (kísérlet)
2011.09.17. 22:24 - kretty
Mondanom sem kell, vegyes érzelmekkel vártam az első stimulációt. Mikor megjött a menstruációm, akkor kellett menni konzultációra, beállításra. Mielőtt megkaptam volna a recepteket, a főorvos úr még csinált egy ultrahang vizsgálatot és egy méhűri szondázást, ami nem volt éppen kellemes... Megkaptam a gyógyszereket, 75 egység Puregon és 1 ampulla Merional , és még mellette Clostylbegit tabletta naponta. Mikor a főorvos úr átnyújtotta az utolsó receptet is, ami történetesen a closty volt, de még búcsúzóul hozzátette: "vakságot okozhat".
Elérkezett az este, amikor be kellett vennem az első closty-t...ültem szemben a gyógyszeres üveggel...néztem...visszanétett...megint néztem...aztán gyorsan bevettem! 10 perc mulva látásvizsgálatot végeztem magamon: egyik kezemmel eltakartam az egyik szemem-majd a másikat, és fókuszáltam a képekre a falon. Ezt a kis szeánszot 10 percenként végeztem, aztán nagy meglepetésemre egy óra mulva is élesen láttam még!
Másnap reggel kellett beszúrni az első szurikat. Olyan izgatott voltam, hogy alig aludtam aznap éjszaka. Reggel korán keltem és miután beadtam magamnak őket, újabb mellékhtásvizsgálat következett-EREDMÉNYTELENÜL! Kétségbe is estem, hogy semmit nem érzek, nincsenek hőhullámaim, nem szédülök és még látok is!
Reggel 7:30-ra hívott be a főorvos úr ultrahangra. Úgy gondoltam, mivel ez egy magánklinika, nem kell sokat várni és a férjemmel meg is érkeztünk az intézet elé fél 8 előtt egy picivel. Legalább 15-en dideregtek már az intézet előtt. Ekkor rájöttem, hogy ennek ám fele sem tréfa, itt farkastörvények uralkodnak, ha hamar akarsz végezni, állj már 6 előtt az intézet elé (mert van aki már reggel 6-kor odaáll), amit ugyebár csak fél 8-kor nyitnak ki. Az egész délelőttöt az intézetben töltöttük, ugyanis a főorvos úr az ultrahang vizsgálatok közben műt is és így ugyebár eléggé megcsúszik.
Az első ultrahang vizsgálaton kikerekedett a szeme a főorvos úrnak: legalább 30 (!) növekedésnek induló tüszőm volt. Azonnal lecsökkentette az adagomat 1/4 ampulla merionalra és 25 egység puregonra, a clostyt elhagytuk és szigorú húsdiétára kötelezett: napi fél kiló húst kellett ennem, mert különben nagyon durván hiperstimulálódom! No, olyannyira betojtam, hogy a fél kiló hús mellé még 100% fehérjealapú gyúrós port is ittam.
Teljes stresszben vártam a következő vizsgálatot. A második ultrahangon már csökkentek a tüszők száma, minden idillien alakult. Kaptam cetrotide receptet, ami megakadályozza a tüszők szétdurranását. Ám ez egy nagyon allergizáló gyógyszer, és az elsőt a sürgősségin kell beadni, mert anaphylaxiás sokkot is kaphatok tőle. Még jó, hogy sok ismerősöm dolgozik kórházban, így az egyik beadta nekem. És ezt is túléltem!
A harmadik ultrahang vizsgálaton láttam a főorvos úron, hogy valami nem OK. Nem nőttek egy millimétert sem ezek a tüszők! Megemelte a gyógyszeradagomat, elküldött vérvétere, ahol az ösztradiolom 212 volt, amire csak az mondta a főorvos úr, hogy az biztos nem lehet igaz(2000 körülinek kellene lenni) és a labor hibázott. Szúrjak tovább minden gyógyszert.
A negyedik ultrahang vizsgálaton már csak azt láttuk, hogy a tüszők visszafejlődnek...még egy vérvétel, de az ösztradiolom még alacsonyabb. A főorvos úr javaslatára leálltunk a stimulációval. Hiszen nem volt rám írva, hogy nem bírom a cetrotide-t és a gyógyszer l!előtte" az összes tüszőt. Azt mondta, ha legközelebb megjön, hívjam, mert megint elindulunk. Csakhogy arra a legközelebbre majdnem két hónapot kellett várni. Annyira megzavarodott a szervezetem a hormonoktól, hogy nem jött meg, csak görcsölt állandóan a hasam, néha annyira, hogy még el is ájultam. Mondanom sem kell a férjem is jól be volt rezelve és neki még az aggódáson kívül a lelkiismeret furdallással is szembe kellett néznie, hiszen önmagát okolta mindenért.
A második stimuláció-siker?????
2011.09.17. 22:34 - kretty
Nagy kínszenvedések után végül 2011 január elején megjött a menstruációm. Az előbbi stimulációból kiindulva nagyon óvatosan kezdtünk, 1/2 merional, 25 puregon, closty. Az előbbi megpróbáltatások ellenére nagyon pozitív voltam és csak az lebegett a szemem előtt: ANYA LESZEK!
Az első UH-n megint sok tüsző, a merionalt már 1/8 adagban szúrtam, clocty elhagyva, de a főorvos úr is bizakodó volt. A több órás várakozást már megszoktam, és úgy szerveztem a munkám, hogy ne legyen gond.
A második UH-n minden rendben volt, természetesen a cetrotide-t nem kaptam többet, végre reaalizálódott a műtét napja is. Izgatott voltam és boldog!
Az utolsó UH-n azonban hidegzuhanyként ért a hír: csak 3 db tüszőm van!!!! Elképedtem, hogy hogy lehet ez, hiszen egy petesejt-gyár vagyok! A főorvos úr azt mondta, hogy neki hivatalból le kell állítania, mert 3 petesejtnek édes kevés az esélye... Összezuhantam megint, de kitartottunk amellett, hogy ha már ezt a hármat sikerült csak öszehoznom, szívja le, majd lesz valahogy. Alá kellett írni mindenféle papírt, hogy saját kérésre csináltatom a punkciót.
Megvolt a műtét, és mind a 3 petesejt érett volt. Remegve vártam a másnapot, amikor a megtermékenyülési eredményért kellett telefonálni. Egész éjszaka kértem a Jóistent, hogy segísen az embrióknak! Másnap a biológussal beszéltem, aki elmondta, hogy habár nagyon-nagyon rossz volt a spermakép, de 2 embrió van! A föld felett jártam örmömben!
Másnap megvolt a transzfer, és két gyönyörűséges 4 sejtes embriót ültettek vissza. Aranyos volt a főorvos úr, mert két puszit adott és azt mondta hogy 3 hét mulva pozitív hírrel jelentkezek! Most először láttam pozitívnak, kedvesnek az orvosom.
Sajnos a két angyalkánk úgy döntött, hogy mégsem marad velünk és 3 hét mulva megjött a menstruációm. Deppresszió lett úrrá rajtam és nagyon nehezen dolgoztam fel a sikertelenséget.
A harmadik stimuláció
2011.09.18. 09:22 - kretty
3 hónapot kellett várni, mire elkezdhettük a következő kísérletet. Kellett is ennyi idő, hogy összeszedjem magam lelkileg, és újra bizakodással telve és pozitívan várjam a stimuláció kezdetét. Mikor konzultációra mentünk, hogy megbeszéljük a következő indulás időpontját, felvetettem a főorvos úrnak, hogy az addig rendben van, hogy engem stimulálnak, de mi van akkor, ha a férjemet behívják transzplantációra (vesetranszplantációra vár, ugyanis autoimmun betegsége van, amit nem vettek észre és azt hitték csak allergia, és így leállt a veséje-azt hiszem ez is megérne egy blogot). Mondta a főorvos úr, hogy nagyon jó, hogy felvetettem ezt, mert így még időben tudunk lépni. 4 mintát fagyasztottak le és tároltak az intézetben, így már tényleg semmi akadálya nem volt az újabb stimuláció kezdetének.
Tanulva az előbbi stimulációból, most már be tudtuk állítani a gyógyszereket úgy, hogy minden jó legyen. Az ultrahangok során minden rendben zajlott. El sem hittem, hogy így is végig lehet csinálni a stimulációt, idegesség és stressz nélkül, csak a pozitív dolgokra koncentrálva!
Eljött a műtét napja. 8 petesejtet szívtak le, az örömön határtalan volt! Aztán délután bementünk a főorvos úrhoz. Kérdeztem, milyen a petesejtek minősége. A válasz ez volt: "Vegyes".
Másnap, alig vártam már a reggel fél 9-et, ekkor kellett telefonálni az embriók miatt. Azt hittem kiesik a telefon a kezemből, amikor meghallottam mi történt! Az előző nap leszívott petesejtjeim éretlenek voltak és csak másnapra értek be. Viszont ez előző nap leadott spermium mintában másnapra már nem volt élő spermium. Tehát a petesejtjeimet megsemmisítették, mert nem tudtak mit kezdeni velük spermium nélkül. De nem kell elkeseredni, két hét mulva, amikor megjön a menstruációm, már kezdhetünk is!
Szóhoz sem jutottam a döbbenettől és csalódottságtól. Arra, hogy az intézetben lévő, lefegyasztott spermiumokat miért nem használták fel, a mai napig nem kaptunk választ! Most először megingott az orvosomba és az intézetbe vetett hitem.
A negyedik stimuláció
2011.09.18. 10:20 - kretty
Két hét múlva megjött a menstruációm. Vegyes érzelmekkel vágtunk bele a következő stimulációba. Addigra már annyira stresszeltem, hogy minden egyes UH előtt hasmenésem volt az idegességtől. Szégyeltem és hibáztattam magam, hogy ennyire problémás beteg vagyok.
Az első UH-nál megintcsak nagyon sok tüszőm lett. A hormonokat minimál adagban kaptam. Ennek ellenére nem akart csökkenni a számuk, úgyhogy a második UH-nál már a puregont is elhagytuk, csak 1/4 merionalt szúrtam. Erre viszont megálltak a tüszök a növekedésben. Mivel egy hét után sem nőttek, visszakaptam a puregont, 75 egységet. No ez meg annyira "megdobta" a tüszők számát, hogy lett vagy 30! 2 hét szurkálás, és 6 UH után (minden egyes UH napján fél napot töltöttem az intézetben, annyit kellett várni) azt mondta a főorvos úr: LEÁLLUNK. Szomorúan konstatáltam, hogy megint feleslegesen szúrkáltam magam a hormonokkal. Megbeszéltük, hogy 2 nap mulva visszamegyek egy kontroll UH-ra, hogy megnézzük minden rendben van-e.
A kontroll UH-n (amikor már abszolult nem szúrtam semmit), közölte a rőorvos úr, hogy mégiscsak megműt, mert nagyon szép tüszőim vannak! Remek, újabb fordulat-újabb idegeskedés.
A műtét egy pénteki napra esett. 9 petesejtet tudtak leszívni és aznap még 7-et meg is tudtak szúrni (ICSI). Másnapra 2 embriónk lett, akiket 7 és 8 sejtesen hétfőn kaptam vissza. Sajnos az embriótranszfer utáni héten meg is jött. Meglepő módon nem borultam ki, mint az elsőnél. Nem éreztem mást, csak azt, hogy felszabadultam. Előttünk volt a nyár...
Ha Te is tovább szeretnéd olvasni Kretty történetét és szeretnéd megtudni, hogy mi történt vele és eljutott-e az álmának beteljesüléséhez, hogy Ő is anya lehessen, itt tudod nyomon követni…
Szurkoljunk neki!!! J
