A férfi nemi működés |
Ahhoz, hogy a terhesség létrejöjjön, az alábbi folyamatoknak kell a férfi szervezetben zökkenőmentesen lezajlaniuk. Gátló tényezők: |
Magas a testhőmérséklet a herék működéséhez. A here veleszületett betegsége a rejtettheréjűség, mikor születéskor a here nem a herezacskóban található, hanem a hasüregben. A herezacskó falában futó gyűjtőerek (vénák) tágulata szintén meddőséget okozhat. Ezen két kórállapot alapját az képezi, hogy a here az ideálisnál melegebb környezetbe kerül: a hasüregben testhőmérsékletű a környezet, a kitágult véna pedig a vér melegsége miatt teremt előnytelen feltételeket a spermiumok termelődéséhez.
Gyulladás, daganat. A herék és a mellékherék gyulladásai, daganatai szintén infertilitáshoz vezethetnek. Közismert, hogy a felnőttkori fültőmirigygyulladás (mumpsz) szövődményeként heregyulladás alakulhat ki. A gyulladások (sokszor nemi betegségek) következtében sérülnek, hegesednek, illetve elzáródnak a fenti anatómiai képletek, így a sperma kiürülése gátlódik.
Kémiai hatások, sugárzás. Egyes kémiai és fizikai hatások is okozhatják a spermaképződés csökkenését vagy a spermák fokozott pusztulását. Ilyen a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a különböző gyógyszerek, elsősorban a kemoterápiás szerek használata, feszes alsónadrág viselete és a szauna gyakori használata is veszélyes lehet. A daganatellenes terápiában alkalmazott besugárzás szintén okozhat sterilitást.
Idegi eredet. A megtermékenyítés bekövetkezéséhez az erekció (merevedés) és ejakuláció (sperma kilövellés) zavartalan lezajlására is szükség van. Idegi eredetű merevedési zavart okoz a gerinc bizonyos szakaszának a sérülése, ezzel meggátolja a sikeres közösülést.
Pszichés okok. Napjainkban a férfi meddőséget leggyakrabban pszichés tényezők okozzák, ezen két mechanizmus gátoltsága folytán. A stressz, a nem kiegyensúlyozott párkapcsolat, a szociális és egzisztenciális bizonytalanság, az alkoholizmus mind a nemzőképesség csökkenését okozhatja, legtöbbször a hímvessző merevedési zavara (erektilis diszfunkció) formájában.
Mikor lehet probléma?
Meddőnek nevezik azt a párt, akik rendszeres, fogamzásgátlástól mentes szexuális élet ellenére egy éven belül nem tudnak utódot nemzeni. Ha egy egészséges pár a megfelelő időben legalább egyszer közösül, a terhesség létrejöttének esélye kb. 20%. 12 ciklusra vetítve a halmozott valószínűség már 93%. A meddőség lehet elsődleges, ha előzőleg sem volt terhesség, és másodlagos, ha volt korábban terhesség.
A KSH szerint Magyarországon kb. 150 000 meddő házaspár él. A WHO 10-15%-ra teszi Európában az ezzel küszködő házaspárok arányát. A Semmelweis Egyetem ETK Nőgyógyászati Klinikáján kb. 18%-os arányt találtak, szinte a fejlődő országokéval egyező adatot. Pedig ha megfelelő időben, megfelelő helyen kerül a pár orvoshoz, 85-90%-ban kezelhető meddőségük!
Ha 35 év alatti a párod (barátnőd/feleséged) és már egy éve nem sikerül teherbe esnie, mindenképpen keressetek fel egy szakértőt (célszerű egy meddőségi intézetet, ahol azonnal meg tudják állapítani, hogy mi lehet a probléma és ezáltal nem telik el feleslegesen az értékes idő). A teherbeesés 35 év felett már kockázatokkal járhat. Fontos, hogy mielőbb felkeressétek az orvost, mert ne feledjétek, ebben a korban a hölgyeknél már csökken a teherbeesés esélye!
A meddőség okai általában 40%-ban női, 40%-ban férfi,
A meddőségi esetek kb. 20%-ánál mindkét félnél fennáll valamilyen zavar, 10%-ában pedig nem találnak fiziológiai elváltozást, tehát tisztázatlan okú meddőség áll fenn. A párok számára ez az egyik legnehezebben elfogadható diagnózis, mivel úgy érzik nem szabad felhagyniuk a próbálkozással, mégis kilátástalannak érzik a küzdelmet, mert nem tudják, tulajdonképpen mi ellen is kellene küzdeniük. A férfi infertilitással (meddőséggel) az andrológia foglalkozik.
Sperma rendellenességek: A fertilis (azaz fogamzóképes) ondó jellemzője, hogy térfogata 2-5 ml, a benne található spermiumok (hímivarsejtek) száma 20 millió/ml feletti, amelyből a jól mozgó sejtek aránya legalább 70%, vegyhatása enyhén lúgos (pH 7,4), és elfolyósodása 20 percen belül bekövetkezik. Ezek közül bármelyik paraméter rossz vagy a formája nem megfelelő a fogamzóképesség csökken. A fertőző betegségek, mint a mumpsz, vagy a nemi hormonok elégtelen termelése oligozoospermiához (csökkent spermiumszám, 20 millió/ml alatti) vezethet. Az esetek majdnem 40%-ában fordul ez elő. Akármi is legyen a diagnózis, azt sperma analízissel lehet megállapítani. Mintát kell adni a helyszínen (erre egy elkülönített helységben van lehetősége az uraknak ), amit 1-2 órán belül laboratóriumban megvizsgálnak. Ha valami rendellenességet találnak, a szakorvos egy urológust fog javasolni, aki szakértő a férfi meddőségben.
A normális nemi működés bonyolult idegi és hormonális hatások is szabályozzák. A férfihormon (tesztoszteron) termelő szervek működésére az agyban elhelyezkedő hipotalamusz és agyalapi mirigy hat Amennyiben ezek közül bármelyik megbetegszik (pl.: daganat, gyulladás következtében), a hormonegyensúly felborul, ezáltal hormonális alapon létrejövő sterilitás alakul ki.
A férfi meddőség okait négy kategóriába sorolhatjuk:
1. genetikai okok
2. a spermiumok termelésének, fejlődésének panaszai, a spermiumok mozgási képességének problémái
3. a vezetékek elzáródása
4. ejakulációs nehézségek
Genetikai okok, veleszületett rendellenességek:
A férfiak kromoszómakészletében egy X és egy Y nemi kromoszóma található (XY), a nőknél két X (XX). Amennyiben ezekben a kromoszómákban szerkezet- vagy számbeli eltérés adódik, az megzavarja a férfi nemi szervek és jellegek méhen belüli kialakulást, így nemzőképtelenséget okoz. Az ilyen jellegű eltérések szerencsére igen ritkák. A Klinefelter-szindróma - 500 közül 1 férfit érint - esetén a beteg a szükségesnél legalább eggyel több női ("X") nemi kromoszómája van. Recesszíven öröklődő rendellenesség a spermium vezetékek kétoldali hiánya. A szintén recesszíven öröklődő "Sertoli cell only"-szindróma esetén a herékből hiányzik a csírasejtek termelő (germinális) hám. A rendellenesség szintén recesszíven, testi kromoszómához kötötten (autoszómálisan) öröklődik. A veleszületett rendellenességekre, génhibákra visszavezethető meddőségre a spermiumok teljes hiánya a jellemző.
Létezik azonban olyan rendellenesség is (pl. Ivemark-szindróma), melynél a spermaszám normális, de a génhiba miatt azok tökéletesen mozgásképtelenek.
A spermiumok termelésének, fejlődésének panaszai, a spermiumok mozgási képességének problémái:
Hormonális problémák: A spermiumok deformáltságának, fejletlenségének vagy kevés számának oka gyakran hormonális problémákra vezethető vissza. Egy köbcenti ondófolyadékban normális esetben 20 és 100 millió közötti spermium található, és ennek 60%-a fejlett és egészséges. A herék hormontermelő funkciójának kiesése, melyet okozhat magának a heréknek a pusztulása (pl. tbc, gonorrea szövődményeként), de gyakori a hipofízis elégtelen működésére visszavezethető meddőség is. Ezeket a meddőségeket akkor lehet jó eredménnyel kezelni, ha a herék épek. Ilyenkor a megfelelő hipofízishormon pótlásával a fogamzóképesség rendezhető.
Betegségek: A férfiaknál a pubertás utáni mumpsz ún. mumpszos heregyulladáshoz vezethet, mely a spermiumtermelő sejtek pusztulását okozhatja a herékben. Fertőzéses betegségek vagy láz csak időlegesen csökkentik az ondóképződést. A spermiumok mozgékonysága fontosabb szerepet játszik a fogamzásban, mint a számuk. Ideális esetben ejakuláció után 2-3 órával a spermiumok legalább 60%-a mozog, és a legfürgébb jut be a petébe. A spermiumok mozgásának sebességét egy nullától négyig terjedő skálán osztályozzák. A spermiumok mozgékonyságát befolyásolják a spermiumszámra ható fertőzések és betegségek.
Ivarcsatorna-fertőzés ("male adnexitis") a férfi meddőség leggyakoribb oka. A prosztata gyulladásának etiológiája nem tisztázott, de az alábbi lehetőségek jöhetnek szóba: közvetlen terjedés rectum felöl aranyér esetén, haematogén fertőződés, fertőzött vizelet során kialakuló intraprostaticus reflux, és gyakori a szexuálisan terjedő betegség (klamídiázis) is. Az ivarcsatorna-fertőzés bármilyen ondó-rendellenességet okozhat.
A spermiumok részleges hiánya (oligozoospermia) okai megegyeznek az azoospermia okaival, csak a súlyossági fokban van különbség. Ilyenkor még vannak nyitott spermavezetékek.
A spermiumok gyenge mozgása (asztenozoospermia) oka az ondóplazmában található gyulladásos izzadmány. Ez tartalmazhat lizozim nevű enzimet, mely feloldja az ivarsejtek sejthártyáját, így valamennyit elpusztítja (nekrozoospermia). A gyulladásos folyamatokból származó fibrin nevű fehérjét tartalmazó ondóra jellemző, hogy a spermiumok nagy csomókban összeragadnak (agglutináció). A gyulladásos izzadmányt tartalmazó ondóra jellemző az elfolyósodás hiánya. Az ondó órák múlva is nyújtható, injekciós tű segítségével fecskendőbe nehezen vagy egyáltalán nem szívható fel. Ha az ondó gennysejteket is tartalmaz, piospermiáról beszélünk.
A vezetékek elzáródása:
Ha a férfi ivarszervekben lévő csövek vagy vezetékek valamelyike elzáródik vagy hiányzik, a spermiumok nem jutnak be a hüvelybe!
A spermiumok teljes hiánya (azoospermia) akkor fordul elő, ha a gyulladás elzárta a spermavezetékeket. Ha ez csak heveny, lobos fellángolás miatt következik be, erős antibiotikus kezelés hatására a fogamzóképesség helyreállhat. Hegesedés esetén a spermavezetékek elzáródása végleges.
A mellékhere elzáródása: Születési rendellenesség vagy fertőzés okozhatja. Ha az elzáródás közel esik ahhoz a ponthoz, ahol a mellékhere az ondóvezetékbe csatlakozik, akkor mikrosebészeti eljárással helyreállítható.
Az ejakulációs utak elzáródása: gyakran hegszövet vagy összenövés eredménye. Mikrosebészeti eljárással korrigálható.
Vasectomia: Végleges sterilizálás, melyet az ondóvezeték elzárásával érnek el. Az ondóvezeték ismételt összekapcsolása sikerre vezet.
A meddő férfiak kis százalékánál fordul elő.
Retográd ejakuláció: Az ondó a húgyhólyagba lökődik, ahelyett, hogy a péniszen keresztül távozna. Okozhatja diabétesz, magas vérnyomás, vagy nyugtató gyógyszerek.
Túl kevés vagy túl sok ondó: Túl sok ondó esetén alacsony a spermiumkoncentráció, túl kevés esetén pedig valószínűleg elzáródtak az ondóhólyagok.
Az ondó viszkozitása: A túlságosan viszkózus ondó az ejakuláció után nem lesz ismét folyékony, s így nem tudnak belőle kiszabadulni a spermiumok.
Tünetek:
Különösen a meddőség esetében sokan keverik össze a tünetet, a panaszt, a leletet és a diagnózist. Tünet mindaz, amit a beteg észlel magán (láz, fájdalom, stb.). Panasz az a vezető tünet, ami elviszi a beteget az orvoshoz - jelen esetben a meddőség.
Lelet mindaz, amit az orvos és azt őt kiszolgáló részlegek (labor, röntgen, stb.) kimutatnak. Diagnózis pedig a betegség pontos megnevezése. A zárójelentésben szereplő "sterilitás" tehát panasz, az "asztenozoospermia" pedig lelet. Eredményt csak akkor lehet elérni, ha a panaszok és a leletek pontos okát tárják fel, és azt kezelik. Bizonyos esetekben, például genetikai rendellenességek esetén, a külső tünetek a háttérben húzódó rendellenességre jellemzők.
A Klinefelter-szindrómában például a tesztoszteron hiánya miatt nincs vagy csekély mértékű a szakállnövekedés, fejletlenek a herék és a pénisz. A tesztoszteron-hiánnyal összefüggő tünetek attól függenek, mikor alakult ki a hormonhiány. A serdülőkor után kialakult esetben a nemi fejlődés és érést már nem érinti, de csökkenhet a nemi vágy, az izomerő, és a testszőrzet.
Férfiaknál az ivarcsatorna-fertőzésnek az esetek túlnyomó többségében egyáltalán nincsenek észrevehető tünetei, vagy azok csak a partnernél jelentkeznek megmagyarázhatatlan, atípusos, terápiára nehezen reagáló, gyakorta kiújuló hüvelyfertőzések formájában.
Diagnózis:
A férfi meddőség az ondókép alapján ismerhető fel. Az ondót mikroszkóppal vizsgáló számára elsődleges feladat annak eldöntése, hogy a spermatológiai eltérés milyen eredetű. A további kivizsgálást ennek alapján kell megtervezni.
A fertőzés kimutatása sokszor gondot okoz, mert az ondóplazma igen jelentős antibakteriális hatással bír. A prosztata általában a végbél felől, egyszerre sok baktériummal fertőződik, ami pontos tenyésztést és célzott antibiotikus kezelést ritkán tesz lehetővé. Ezért a "male adnexitis" helyes kezelése tapasztalatokon alapul ("empirikus kezelés"). A férfi ivarcsatorna fertőzés akkor tekinthető bizonyítottnak, ha bármilyen spermatológiai eltérés áll fenn, amely mellett a partnernek állandóan ki-kiújuló fertőzései vannak, továbbá, ha a spermakép erélyes antibiotikus kezelésre javul.
Kezelés:
A genetikai rendellenességek esetében a meddőség nem gyógyítható, legfeljebb a kísérő tünetek enyhíthetők, például hormonadagolással. Idegen ondóval történő megtermékenyítés (AID = arteficial insemination by donor) vagy örökbe fogadás jelenthet megoldást. Kisebb fejlődési rendellenességekre (pl. húgycsőzáródási zavar, "hiposzpadiázis") esetén korrekciós műtét vagy a férj ondójával végzett mesterséges megtermékenyítés jön szóba (AIH = arteficial insemination by husband).
Hormonális eredetű meddőség esetén az alapbetegségnek megfelelő hormon pótlása ma már általában megoldott.
Fertőzés kezelésénél gondolni kell a partner gyógyítására is. Nőknél nagyon fontos a hüvely fertőtlenítő kezelése, majd a hüvely tartós védelmét ellátó tejsavbacilus-flóra helyreállítása. A férfi ivarcsatorna-gyulladás erélyes és tartós antibiotikus kezeléssel gyógyítható meg. Olyan antibiotikumot kell választani, amely alkalmas a bélbaktériumok és a Chlamydia trachomatis elpusztítására, és a prosztata szöveteiben megfelelő koncentrációt ér el. A prosztata gyulladását minimálisan 6 hétig kell kezelni és bizonyos esetekben nagy hatékonyságú antibiotikum mellett is 6-12 hónapig kell folytatni.
Kevesen és ritkán gondolnak arra, hogy a spermakép teljes rendeződéséig csak óvszer használata mellett lehet házaséletet élni. Ellenkező esetben a nő újabb és újabb fertőzésen esik át, Chlamydia fertőzés esetén pedig "ping-pong effektus" jöhet létre, a férfi is mindig visszafertőződik. A fertőzéses meddőség - néhány elhanyagolt eset kivételével gyógyítható. A fertőzés teljes gyógyulása után és más esetekben a "lombikbébi-módszerrel" még lehet segíteni!!!
Hasznos tudnivalók:
A nőgyógyászati szakrendeléseken, különböző makacs fertőzésekkel jelentkező asszonyoknál mindig gondolni kell a férfi ivarcsatorna fertőzés lehetőségére. Ilyen esetekben az ondó mikroszkópos vizsgálata alapkövetelmény, a rutin laboratóriumi spermavizsgálat általában nem elegendő.
