Hello Baby

A női infertilitás gyakori okai lehetnek az anatómiai és fejlődési rendellenességek (ivarszervi fejlődési zavarok) is, melyek meggátolhatják, hogy a hímivarsejtek eljuthassanak a petesejtig, illetve az embrió eljuthasson a méhüregig. Vegyük szépen sorjában a lehetséges problémákat. Kívülről befelé haladva, vannak bizonyos fejlődési rendellenességek, melyek a női kismedencét is érintik (szakértőnk Dr. Vereczkey Attila, a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet főorvosa, illetve a petefészek elváltozások témában Dr. Pusztai Zoltán) 

1.    Ilyen például az ún. Mayer- Rokitansky- Künster- Hauser Szindróma, a Müller cső komplex fejlődési rendellenessége, előfordulási gyakorisága kb 3-4%. Lényege, hogy a nemiszervek egy része pl. a hüvely felső harmada, és a méh nem alakul, nem fejlődik ki, a petevezetékek és a petefészkek azonban épek. A betegség gyakran társul vesefejlődési rendellenességekkel.

2.    A hüvely rendellenességei: A hüvely esetében léteznek kettőzöttségek - dupla, azaz kettő hüvely, vakon végződő hüvely -, ezeknél viszont már több komolyabb probléma is adódhat. Meglehetősen ritka kórképekről van szó. „Sajnos előfordult már, hogy a páciens kórképére 28- 30 éves korában a meddőségi klinikánkon derült fény, annak ellenére, hogy már legalább tíz éve jár rendszeresen nőgyógyászhoz.”

3.    A méh rendellenességei: A méhszájnál lehet többek között hegesedés, megtöretés, polip (egy méhdaganat, izomszaporulat, amely egy cseresznyemag méretű „golyó”-hoz hasonlít, ami mechanikusan benő a méhszájhoz, elzárva, vagy erősen szűkítve az utat az anyaméhbe.) Továbbá kialakulhatnak összenövések, elzáródások, akár valamilyen gyulladástól, akár megelőzően végzett kaparástól. A sérülés a terhesség- megszakítás egyik lehetséges velejárója, vagy más egyéb operáció következménye. Gyakori eset például a méhszáj elváltozása, azaz ha valakinek P3- as citológiája volt, vagyis rákot megelőző állapota a méhszájon, és az azt követő műtét után a seb hegesen gyógyult be, akkor ez olyan mechanikai akadályt jelenthet, mely miatt a hímivarsejtek (spermiumok) nem tudnak esetlegesen eljutni a petesejthez. Ez pedig sajnos azt jelenti, hogy a beteg sokkal nehezebben tud teherbe esni, majd pedig világra hozni egy kisbabát. A meddőség hátterében daganatos elváltozások is állhatnak, melyek azonban többnyire jóindulatúak, ezeket myomáknak hívják: jóindulatú daganatok a méh üregében, a méh falában, illetve a méh izomzatában. Ezek mérete és száma is változó: lehet egy nagy, esetleg előfordulhat több – ritka esetben akár például húsz – kisebb myoma is a női szervezetben, de olyan is lehet, hogy valakinek akár több nagyobb alakul ki. Előfordulhat akár a méh közepében egy ún. sövény, teljes sövény vagy kettőzött méh, melynek köszönhetően a méh nem tud jól működni. A méh üregének összetapadása (Asherman-szindróma) ritka állapot, de előfordulhat.

4.    A petevezeték rendellenességei: A petevezeték betegségei egyik okát képezik a női eredetű meddőségnek. Általában hegesedés, fertőzések és elzáródások okozzák a petevezeték eredetű problémákat. Hegesedés kialakulhat endometriózis következtében, valamint hasüregi vagy kismedencei sebészeti beavatkozásokat, mint pl. bélműtéteket, vakbélműtétet vagy császármetszést követően. A hegesedés elzárja a petesejt útját a petevezetékben, mely így nem képes a spermiummal találkozni és megtermékenyülni. Például chlamydia fertőzés hatására a petevezeték csillószőreinek mozgása tud károsodni, melynek eredményeképpen zavart szenved a petesejt és a spermium előrehaladása és így találkozásuk lehetősége, valamint gyakoribb a méhen kívüli terhesség kialakulása is.

A diagnózis felállítása: „A kivizsgálás során a következő kérdésekre keressük a választ: Átjárható-e a petevezeték? A petevezeték petefészek felőli végén található ún. fimbriák (nyúlványok) nyitottak-e, hogy befogadják az ovuláció során kiszabadult petesejtet? Vannak-e olyan összenövések, melyek akadályozzák a petevezetéket szabad mozgásában? A petevezeték belsejében található csillószőrök funkciója ép-e?

A petevezeték átjárhatóságát vizsgálhatják speciális röntgen diagnosztikai eljárással, ultrahanggal, illetve laparoszkópos technikával is.

A petevezetékek UH-vizsgálata: Hysterocontrast-salpingosonography (HYCOSY)
A HYCOSY indikációja és kivitelezése a HSG- vizsgálathoz hasonló. A méhbe a hüvelyen keresztül felvezetnek egy kicsi katétert, melyen keresztül folyadékot, azaz ultrahangot visszaverő kontrasztanyagot fecskendeznek a méhüregbe és a petevezetékekbe, majd pedig hüvelyi ultrahangvizsgálat segítségével vizsgálják a kontrasztanyag által kirajzolt méhüreget, petevezetéket és a kontrasztanyag átjutását a petevezetékeken keresztül a szabad hasüregbe. A vizsgálat előnyei közé tartozik, hogy nincs szükség a szervezetet károsító röntgensugárra. Ezen vizsgálat nemcsak a petevezető, hanem a méhüreg pontos megítélésére is alkalmas. Kiszűrhetőek azon méhüregi rendellenességek, melyek a terhesség létrejöttét, az embrió beágyazódását befolyásolhatják, csökkenthetik. Pl.: polip, myoma, septum, subseptum, arcuatus, synechiák, Ashermann sy., stb. 
Egyéb előnyei: ambuláns módon elvégezhető, nem kell altatni, enyhe  fádalommal járhat (akinek el van záródva a petevezetője, az sajnos erősebb fájdalmat is érezhet), 5-10 perc alatt elvégezhető, és nagyon jó hatásfokkal meg lehet vele állapítani, hogy a petevezető működik- e?

A petevezeték eredetű meddőség kivizsgálásában és terápiájában egyaránt fontos szerepet kap a hiszteroszkópia, laparoszkópia, chromopertubáció. Ezen beavatkozások a nemzetközi irányvonalaknak megfelelően a meddőség alap kivizsgálásai közé tartozhatnak. Bizonyos rendellenességek, pl.: bizonyos típusú, és elhelyezkedésű endometriózisok más technikával nem kimutathatóak. A laparoszkópia nagy előnye, hogy a diagnosztikai eljárás során terápiás beavatkozást is végezhetnek, így a páciensnek nincs szüksége ismételt, már operatív beavatkozásra. A petevezeték eredetű meddőség terápiájában döntően a sebészeti megoldások érvényesülnek. A petevezetékek funkciójának helyreállításában laparotomiás (hasmegnyitással járó) vagy laparoszkópos (hastükrözéses) műtéti technikák állnak rendelkezésre, de a páciensnek mindenképpen előnyösebb az egynapos sebészet keretén belül elvégezhető laparoscopia.) A petevezeték eredetű meddőség kezelésében sikeres terápiás lehetőségek állnak rendelkezésre, így pl. a hegesedések műtéti oldása, a károsodott petevezetékek sebészi helyreállítása, valamint az in vitro fertilizáció. A legjobb eredményt az in vitro fertilizáció nyújtja, de a sebészi beavatkozás is számos előnnyel jár.

5.    A petefészek rendellenességei: A ciszta szó a görög kystis = hólyag, tömlő kifejezésből származik, és legtöbbször folyadékkal telt, hártyával, vagy vaskosabb fallal körülvett képletet jelent. Az ováriumokban (petefészek) a ciszta gyakori elváltozás. A petefészek ciszta összefoglaló kifejezés, és igen sokféle formát takar. Lehet vékony és vastag falú, egy- és többrekeszes típusa. Üregének tartalma szintén változatos lehet. A ciszták kialakulásának több lehetséges magyarázata van, pontos oka azonban nem ismert. Gyakran a tüszőérés folyamatában a tüszőrepedés elmarad, a benne lévő folyadék (savó) tovább szaporodik, s így jön létre a funkcionális ciszták döntő többsége. Endometriózis kapcsán is kialakulhat a petefészekben menstruációs vérhez hasonló folyadékkal telt tömlő (ún. csokoládéciszta). Ritkább esetben a petefészek állományában, a magzatfejlődés korában betokosodott rendellenes sejtmaradványokból létrejöhet egy ún. dermoid ciszta is, amely különféle szöveti elemeket – haj, szőr, fog, stb. – tartalmazhat. Ezek eltávolítása műtétet tesz szükségessé. Szerencsére a fiatal- és termékeny korban jelentkező petefészek tömlők döntő többsége jóindulatú. Lényegesen nagyobb a rosszindulatúság veszélye a változókor után. A jóindulatú ciszták kialakulásában alkati tényezők, illetve a petefészket stimuláló magasabb hormonszintek is szerepet játszhatnak. A rosszindulatú folyamatok kialakulásának hátterében a káros földsugárzások hatása mellett gyakran öröklött, betegségre hajlamosító genetikai tényezők, illetve helytelen életvitelből, egészségtelen életmódból adódó rizikófaktorok (dohányzás, alkohol, stressz, kemikáliák, stb.) állnak. A kisebb petefészek ciszták legtöbbször tünetmentesek, semmilyen panaszt nem okoznak, és csak a nőgyógyászati szűrővizsgálat, vagy egyéb okból elvégzett ultrahang vizsgálat során kerülnek felismerésre. Nőgyógyászati ultrahangvizsgálatot ma már legtöbbször hüvelyen keresztül végeznek. Megfelelő jártassággal rendelkező szakember ilyen módon nagy biztonsággal tud nyilatkozni a belső nemi szervek állapotáról, az esetleges eltérésekről. A nem nőgyógyászati jellegű ultrahangvizsgálat (melyet legtöbbször belgyógyász vagy sebész, családorvos kér) legtöbbször hason keresztül történik. Ennek kapcsán többször találnak 2-3 centiméteres, apró tömlőket a petefészekben. Ezeknek legtöbbször semmilyen jelentősége nincs, az elvégzett nőgyógyászati vizsgálat alapján tennivalót általában nem igényelnek. 
A nagyobb ciszták feszülést, a környező szervek nyomását, ezáltal fájdalmat okozhatnak. Az alhasi fájdalom fokozódhat mozgásra, jelentkezhet közösülés közben. Szintén előfordulhat vérzészavar, melyet a tömlő hormontartalma okozhat. A fájdalom mértéke nem feltétlenül arányos a ciszta nagyságával. Időnként a ciszták megnagyobbodnak, bevérzések keletkezhetnek bennük, esetleg a tömlő megcsavarodik. Ez utóbbi akár igen heves, késszúrásszerű fájdalmat okozhat. Bizonyos esetekben a tömlők megrepednek, tartalmuk a hasüregbe kerül. Ez átmenetileg kisebb alhasi görcsöt, fájdalmat okozhat, azonban a folyadék az esetek döntő többségében szövődményt nem okoz, a hasüregből nyomtalanul felszívódik.
Rosszindulatú folyamat esetén a hasüregben nagy mennyiségű folyadék gyűlhet meg, ami elődomborítja a hasfalat, ezt nevezzük szaknyelven ascites-nek.
A beteg életkora, panaszai, a tapintásos és az ultrahang vizsgálatokkal (UH) nyert információk alapján mérlegelhető a ciszta jó- vagy rosszindulatú természete. Ebben segítségünkre lehetnek egyes, vérvétellel nyerhető laborértékek, az ún. tumormarkerek is (pl. CA125). További jelentős segítséget tud nyújtani a döntésben a Somatoinfra (ejtsd: szomatoinfra ) vizsgálat. A jó- vagy rosszindulatú jelleg, valamint a betegség pontos típusa véglegesen csak az elváltozásból vett szövet-, illetve sejtminta vizsgálatával állapítható meg. Az egyszerű, jóindulatú ciszták rendszerint egy-két menstruációs ciklust követően spontán eltűnnek. Beavatkozásra általában nincs szükség. 
A különböző jóindulatú ciszták kialakulásának a hátterében sokszor kimutatható a szervezetben felborult ösztrogén-progeszteron egyensúly is. Ebből logikusan következik, hogy a progeszteron alkalmazásával elérhetjük azt, hogy a mérleg nyelve fokozatosan visszabillenjen, azaz az egyensúly újra helyreálljon. Onnantól, hogy az egyensúly helyreállt, az ösztrogén-dominancia által előidézett tünetek és betegségek fokozatosan elkezdenek enyhülni, visszahúzódni, majd elmúlni. Amennyiben a ciszta hónapokig észlelhető, 5 cm-nél nagyobb az átmérője, szöveti elemeket tartalmaz, vagy ultrahang vizsgálat során kóros – rosszindulatú folyamatra jellemző – eredményt kapunk, műtéti eltávolítása jelenti a szokásos protokollt. 
Bizonyos esetekben a ciszták rövid vénás altatásban a hüvelyen keresztül megpungálhatók, a belsejükben lévő folyadék leszívható. Sejtvizsgálat során megállapítható a ciszta jó- vagy rosszindulatú természete, amely a további megfelelő kezelési mód megválasztásában segíthet. A jóindulatú ciszták műtéte hastükrözéssel a legkorszerűbb. A beavatkozás során megpróbálják kihámozni a cisztát a petefészek állományából úgy, hogy minél kevesebb működő, egészséges petefészekszövet kerüljön eltávolításra. Amennyiben ez műtéttechnikai szempontból nem lehetséges, akkor sajnos az egész petefészket ki kell venni. 
Léteznek egyéb alternatív gyógyítási lehetőségek is, amelyek segítségével sok esetben megoldhatóak a petefészek ciszták műtét nélkül. Fontos azonban a kezelés elkezdése előtt pontosan tisztázni a betegség jellegét, eldönteni hogy jó- vagy rosszindulatú elváltozással állunk-e szemben. 

Tekintettel a ciszták sokféleségére, bizonytalan eredetére és viselkedésére, igazolt petefészek ciszta esetén a rendszeres kontrollvizsgálat elengedhetetlen! A petefészek ciszták kialakulásának megelőzésében szintén nagy segítséget tudnak nyújtani a természetgyógyászati módszerek. Emellett tény, hogy az orális fogamzásgátló tabletták alkalmazása csökkenti egyes jó- és rosszindulatú cisztatípusok előfordulási gyakoriságát. A ciszták, illetve rosszindulatú petefészek elváltozások gyakran családi halmozódást mutatnak, ezért a terhelt családok tagjainál a rendszeres, célzott nőgyógyászati szűrővizsgálat rendkívül fontos.