Másfél óráig tartott a műtét, mert teljes generált kaptam. J
Kivették a polipot a méhemből és megnézték, hogy minden rendben van-e odabent. Ezt a hüvely felöl végezték. A hasüregembe laparoszkópiával jutottak be (egy vágás a köldökömben és kettő két oldalt lent a petefészkeimnél, majd jöhet a gázzal felfújás). Kivették a jobb petefészkemből a képletet (kiderült, hogy egy csokoládéciszta volt), majd kipucolták a hasüregemet, mert tele volt endometrikus csomóval. Megtalálták a bal petefészkemet is, ami kissé fent volt és teljesen benőtte az endometrium. Megnézték, hogy átjárhatóak-e a petevezetőim, majd megdrillingezték a petefészkeimet (lézerrel pontokban megégették a petefészek felületét, ami így jobb vérellátáshoz jut és működése normalizálódik). Szerencsére minden rendben ment, komplikációk nélkül.
10.00 óra után már ki is toltak a műtőből. Kb. 1,5 óra volt mire teljesen magamhoz tértem.
Rám raktak törölközőket, köpenyeket, de nem múlt el a didergésem. Emellett állítólag fél percenként megkérdeztem, hogy hány óra van? Minden rendben van-e? Meghaltam vagy élek? Hol a férjem? Hol van Juci néni (a szobatársam)… majd miután kifogytam a kérdésekből, konstatáltam, hogy ide sem jövök többé! – hát erre én egyáltalán nem emlékszem. J
Kezdtem magamhoz térni és nem igen éreztem semmit, csak azt, hogy a szemem nem tudom kinyitni. Olyan nehéz volt a szemhéjam, hogy egy fél órán keresztül a két újammal támasztottam ki, hogy kilássak rajta (hát jól nézhettem ki, mert mindenki rajtam röhögött). Így műtét után persze rögtön visszatért a bátorságom is J. Szórakoztattam a szobatársaimat és a látogatókat, de rájöttem, hogy három bevarrt lyukkal a hasamon nem könnyű nevetni. Lett két új szobatársam is időközben, akikkel nagyon jól eltelt az este. Első igazi kórházi élményemből a kacsa sem hiányozhatott. Legalább is megpróbálták alám tenni, de éreztem, hogy az nem fog menni, hiszen egy emelettel feljebb van a fenekem a testem többi részénél, hogy lehet így pi…ni.
Nehezen telt az éjszaka, mert nagyon nyomta a branül az eremet. Sem kinyújtva, sem behajtva, sem rajta, sem rám téve nem volt jó a karomnak. Így összegezve az egész ügyből a branül volt a legkellemetlenebb. A beszúrása és az elviselése 24 óráig. Hiszen a műtétből és az intubációból semmit sem éreztem.
Volt még valami fura érzés és ez a gáz. A műtéthez széndioxiddal felfúják a hasüreget, hogy elváljanak a szervek egymástól, de az nem távozik a műtét végeztével teljesen. Felszívódik a belekbe és jön mindenhol. J Életemben nem tudtam ilyen törvényteleneket böfögni … és hát elég nehéz visszatartani. Emellett a fel nem szívódó gáz, vándorol a felsőtestben és hol itt szúr, hol ott szúr, na meg van, hogy alig tudsz levegőt venni, mert a gáz elfoglalja a tüdőd helyét. Bár inkább fura és néha vicces érzés, mint fájdalmas.
Tömösváry doktor úr nagyon kedves volt. Folyton bejött hozzám és tájékoztatott mindenről. Sőt másnap már haza is engedett.
Igaz eltartott vagy 20 percig, mire a nagy hóesésben, a dermesztő téli hidegben a férjem betett a kocsiba. A műtét után 22 órával nem megy olyan egyszerűen semmi. Sem a felöltözés, sem a WC-s ügyek, a kocsiba beülés meg pláne. Hol a fenekem, hol a fejem maradt kint, de aztán valahogy még is sikerült. Itthon aztán ripsz-ropsz erőre kaptam és a varratszedés sem volt fájdalmas, így nincsenek rossz emlékeim, annak ellenére, hogy mennyire rettegtem előtte.
Hát ha valamire, arra nagyon jó volt a műtét, hogy kiderült, endometriózisom van(és elég komoly). Soha nem gondolta ezt egy orvos sem, ami viszont nagyban megnehezíti a teherbe esést. Szerencsére a jobb petefészkemben is egy endometrikus ciszta volt (és nem más), amit idejében kivettek, így már nem nőtt nagyobbra, teret adva a peték érésének.
Nagyon örülök, hogy fény derült rá, bár így utólag végiggondolva, a sokszor elviselhetetlenül fájdalmas menstruációs görcsök, és a pozitív CA125 tumor marker teszt, mind ezt próbálta jelezni nekem. Azóta furcsa is, hogy nem érzek semmilyen menstruációs görcsöt vagy fájdalmat … és remélem, hogy nem is nő vissza többé, mert sajnos visszanőhet. Vagy a terhességgel vagy néhány menopauzás hónappal lehet teljesen kiirtani a szervezetből. Mi a doktor úrral inkább az elsőnél maradtunk, mert szerinte nem érdemes leállítani a ciklusom néhány hónapra. Fájdalmas is, kellemetlen is és drága, na meg aztán ki tudja, hogy hogyan indul el újra.
Így a cél, most már duplán is a BABA!
Kedves Olvasó! Ha Te is műtét előtt állsz és félsz vagy csak tartasz tőle, fogj bele bátran! Minden rendben lesz és abszolút kibírható, viszont sokkal okosabb leszel utána, mert tisztán látjátok majd, hogy mi van odabenn és ne feledd egy lépéssel közelebb kerülsz a megoldáshoz!
A műtét után nagyon szépen alakultak az eredményeim. A doktor úr nem is kérte, hogy tartsunk 60 nap pihenőt, amit ilyenkor szokás, hanem a következő ciklusomban már ki is írt inszeminációra. Szerinte egy ilyen tisztító műtét után nagyon megnő az esélye a sikernek.
Három ciklusban is csinált inszeminációt – bár szerintem az egyik már kicsit késő volt – de nem hozott eredményt.
Megbeszéltük, hogy nem érdemes tovább húzni az időt, ami viszont rohamosan telik, jelentkezzek be lombikra.
Időközben több ismerősöm is elindult a lombikkezeléssel és hallottam Tőlük, hogy a Kaáli Intézetbe – ami az első gondolatom volt – nagyon hosszú a várólista. Legalább is én Dr. Krizsa Ferenccel szimpatizáltam volna, mert róla eddig csak jót hallottam. Mindenki isteníti, hogy milyen jó fej, kedves és figyelmes és a szakma is elismerő véleménnyel van róla. Állítólag mindenkinek képes gyereket „csinálni”, még annak is, akiről már mások lemondtak. Hát ezért néztem ki magamnak én is őt.
Tömösváry doki viszont azt mondta, hogy nem gondolja, hogy érdemes ennyi időt várni, amíg a Kaáliba sorra kerülök. Mondta, hogy van ismerőse a Versys-ben –de ugyebár ott nem csinálnak beavatkozást a TB terhére, nekem meg van 5 db TB lehetőségem, akkor miért fizetnénk -. Szóba jött a Forgács Intézet (ahol már jártam), de ott is 6 hónap múlva tudtunk volna indulni és bevallom az ott ajánlott orvos sem volt valami szimpatikus a telefonban. Harmadik lehetőségként merült fel a Dévai Intézet, ahol egy fiatal kollégája dolgozik Dévai doktor mellett. Ő volt Dr. Paragi Péter. Fiatal orvos, viszont ő is olyan lelkesedéssel, friss tanulmányokkal, de már tapasztalattal is bír, mint Tömösváry doki. Átgondoltuk, hogy egy nem szimpatikus doki, ahol 6 hónapot kell várni, vagy egy nagyon szimpatikus doki, de több, mint egy évig kell várni rá, vagy egy olyan orvos, aki nem leterhelt, fiatal és biztosan 100 %-an rám koncentrál, emellett rögtön tudunk indulni, hát nem volt kérdés a Dévai Intézetnél maradtunk.
Az első találkozó alkalmával is nagyon szimpatikus volt a doktor úr. Nagyon kedves és figyelmes volt és részletesen elmondott mindent amit csak tudnom kell erről az egész műveletről. Nagy meglepetésemre azt mondta, hogy ha megvannak a lombikhoz előírt kezeléseim, akkor akár 1-2 hónapon belül kezdhetünk. Meg is lepődtem, hogy milyen hamar.
Még viccelődtem is az ismerőseimnek, hogy van egy jóképű, fiatal férjem, egy jóképű, fiatal nőgyógyászom, egy jóképű, fiatal lombikos orvosom, hát ők így hárman már csak „csinálnak” nekem egy gyereket J … és elindultunk a lombik rögös útján
...de ezt majd legközelebb írom meg, remélem visszatérsz elolvasni J
