Kedves R-amy!

Nekem is nagyon tetszett az írásod, ezért reagálok.
Én is a Dévai Intézetbe járok 2011. április óta folyamatosan, ami azt jelenti, hogy a 3 hónap kötelező kihagyásokkal az aktuális ciklusban mindig ott vagyok. Most vettem részt a 2-dik ICSI-ben, de a valóságban a 3-dik beavatkozás, csak az elsőnél még a megtermékenyülésig sem jutottunk el.
Rengeteg lánnyal beszéltem. Azt látom, hogy a még a legproblémásabb egészségügyi háttérrel is szinte mindenki eljut a beültetésig, de a megtapadás az nagyon keveseknek megy. Ha valaki tud megbízható módszereket, írja meg, mivel lehet a megtapadást támogatni, nagyszerű lenne, ez sokunknak nagy problémája.

Sok sikert és rengeteg lelkierőt mindenkinek:
Pappesz

Kedves Pappesz!

Nagyon köszönöm, hogy írtál és sűrű elnézésed kérem, hogy én csak most reagálok. Kicsit nehéz napok vannak mögöttem, így nem tudtam a blogommal foglalkozni.
Igen, az általad felvetett problémát én is ismerem.
Már elég széles az ismeretségi köröm a dévais lányok körében. Sajnos ezidáig csak egyetlen ismerősömnek maradt meg a harmadik beavatkozás után a baba.
Nem mernék pálcát törni a Dévai Intézet felett, de fura, hogy a Kaáli Intézetnek mennyivel jobb a sikerrátája.
Ott a legtöbb embriót továbbtenyésztik és kb. 4-5. napon, már blasztocita állapotban adják vissza. Ott jobban stimulálnak. Adnak fehérjeinjekciót, így elkerülik a túlstimulációt,és egy alkalommal a lehető legtöbb petét szívják le, hogy még le is tudjanak fagyasztani, így végül is kevesebb terhelésnek vannak azok a lányok kitéve. Szerintem a Dévai Intézetben egyszerűen spórolnak. Kapnak egy kvótát a beültetések után, de ha lehet a legkisebb anyagi ráfordítással csinálják meg az egészet. Sokan járunk hozzájuk, mert nincs várólista, mint pl. a Kaáliban, de itt sajnos az esély is kisebb (én úgy látom). A megtapadást egyébként nagyon sok tényező befolyásolja. Egyrészt a beültetés alkalmával kimaradt egy csomó természetes szelekció, amin a természetes úton fogant babák átmennek. Tehát ebben az esetben sok életképtelen embrió is eljuthat a beültetésig, de a megtapadást már nem tudja megugrani. Ugye rendben kell lennie a progeszteron szintednek és persze, ha vérzékeny vagy, vagy rögösödésre (trombózisra) hajlamos, vagy a fehérje felszívódásod nincs rendben, az mind hátrányosan befolyásolja a folyamatot. (lásd rovatok/ Dr Czeizel Endre: ez a 3 gén okoz meddőséget) Érdemes megnézetni ezeket a területeket.

Ha hallok valami hasznosat jelentkezem.:)
Addig is hajrá, nem szabad feladni! Ha úgy érzed, hogy nem vagy elégedett, érdemes intézetet váltani.

Sok sikert kívánok!

R-amy

Kedves R-amy!

Gratulálok az oldaladhoz, azt hiszem, sokan merítenek erőt belőled, az írásaidból, a cikkekből!
Sosem gondoltam volna, hogy ennyien járunk ebben a cipőben, míg nem derült ki, hogy mi is hiába várjuk a gólyát. Először az ember megbélyegzettnek, sebezhetőnek, magányosnak érzi magát. Talán ma már annyira nem is, hiszen rengeteg írást lehet olvasni, sorstársakat találni az internetnek hála, de mikor mi kezdtük kálváriánkat és néha kilátástalannak tűnő szélmalom harcunkat, közel 15 éve, még korántsem ez volt a helyzet.

De itt szeretnék mindenkibe erőt önteni, reményt adni: nincs lehetetlen!!!!
Hála Dévai doktornak és kiváló csapatának, mára két gyönyörű és egészséges fiam van. A nagyobbat 36 évesen szültem, a haramdik beültetésből, a saját felelősségemre visszatett 4 embrióból, 7-8 évnyi tortúra után. Ő most lesz 6 éves.
A picim ma 2 éves, ő egy gyors és szerencsés pillanatban meghozott döntést követően, a következő ciklusban már a pocimban is volt másod magával. (Akikből pár nap múlva 3-an lettek, ami igencsak meglepte a férjem mellett a Doktor urat is. Aztán az élet elrendezte, a férjem pánikhangulata is lecsendesedett a négygyerekes modell elképzelését követően, egyedül maradt a kisfiam és komplikáció mentesen kihordtam és megszültem 40 évesen) És hogy ne aggódjatok a számokon: összesen 3 petesejttel indultunk neki ennek a műtétnek, amit szintén csak a saját kérésemre és felelősségemre végeztek el, hiszen a számok törvénye szerint ez nem végződhetett volna eredményesen.... rácáfoltunk :-)

Remélem, nem haragszol, hogy már anyukaként jelenek meg, de mikor véletlenül idetévedtem az oldaladra és olvastam az ismerős történéseket, újra éltem mindent, hol felnevettem, hol pityeregtem és a Dévai klinika olvasásakor megfogalmazódott bennem, hogy írnom kell. Tudom, hogy az ember abban a sok várakozással, kudarccal és könnyel teli évben utálja a kismamákat, az anyákat, az összes gyereket, legalább is így érzi, én is így éreztem. Igazságtalannak és reménytelennek, folyamatosan kapaszkodókat keresve, amikből erőt meríthetek. És higgyétek el, mindig van még egy szalmaszál, amibe bele lehet és bele kell kapaszkodni! Mert ezt a csodát, ami minden nap átélek, Nektek is meg kell élni, és tudom, hogy megélitek.

Kitartást, nagyon sok erőt és minél közelebbi babázós éveket kívánok!!!!

@H-andabe:

Kedves H-andabe!

Nagyon-nagyon köszönöm a magam és a többiek nevében is a lelkesítő szavakat. Nagyon helyesek vagytok!!! :)
Csak gratulálni tudok a fiúkhoz és ahhoz, hogy volt elég lelkierőd ilyen kálváriát végigjárni és nem adtad fel, el tudtál jutni a "célig". :) ... minden tiszteletem a Tiéd! Sajnos tudom, hogy ez mekkora kihívás és szerintem egyszerűbb megmászni a Mount Everest-et :) Minden szépet és jót kívánok Nektek ... a többieknek pedig, hogy merítsenek erőt a példádból. Köszönöm, hogy megtiszteltél minket bizalmaddal és a történeteddel!

R-amy

@R-amy:

Kedves R-amy!

Nagyon köszönöm az "elismerést", kedves vagy :-) Sokszor valóban úgy tűnit, tényleg érdemesebb lenne valami lehetetlen kihívással szembenézni e helyett, de mi nők már csak ilyenek vagyunk, mindig találunk egy még lehetetlenebben tűnőt és azt próbáljuk megugrani... és mindig megoldjuk, mert úgy vagyunk kitalálva, hogy sose adjuk fel!

Nem tudom, hol tartasz most, de ha jól olvastam, most kapod/kaptad a Gynevac kúrát. Nekem ez volt a nagyfiam előtti utolsó szalmaszál és az utolsó injekció után 2 hónappal fogant meg :-) Azt már senki nem fogja megmondani, hogy volt-e köze a sikerhez, de én hiszem, hogy igen!

Még egyszer sok-sok erőt, kitartást és sok sikert!

H-andabe