Kedves Hozzátartozó!
Amennyiben ezeket a sorokat olvasod, megtetted az első lépést, hogy megértsd és a lehető legjobb módon segítsd, támogasd a meddőséggel küszködő családtagod, rokonod, barátod, ismerősöd.
Köszönöm Neked az Ő nevében is!
Ha egy pár hónapok, évek óta próbálkozik, de nem jön a gyermekáldás, előbb-utóbb hatalmas lelki teherként nehezedik rájuk ennek a súlya. Csalódottság, kiábrándultság, félelem, szomorúság, irigység, magatehetetlenség, düh, a hit elvesztése, okolom magam vagy a társam, depresszió,... és még sorolhatnám megannyi negatív érzés lesz úrrá rajtuk. Ezen cseppet sem segít az társadalmi elvárás és annak folytonos megemlítése.
Amikor szerelmesek leszünk és átlépjük a 20 éves kort, elindul a találgatás ... és mikor lesz az esküvő? Majd az esküvő napján elindul a kérdések dömpingje ... mikor jön a trónörökös? Aztán még meg sem születik az első gyermek ... mikor jön a kistestvér?
Ez az élet rendje és természetes, hogy ez foglalkoztat mindenkit és nem utolsó sorban ez az elvárás. Aki nem ezen a "fejlődési szakaszon" lépked végig vagy valahol lemarad, az csodabogárnak számít, amit azért általában az orra alá is dörgölnek. Nem kellene már férjhez menned? Mikor jön már a baba? stb., stb.
Amikor a saját döntésedből vagy "csodabogár" nem érdekel, hogy mások mit mondanak rólad. Ha viszont nem rajtad múlik a dolog, csak képtelen vagy meglépni azt a következő társadalmilag elvárt lépcsőt nagyon fájó, ha a kudarcaidra folyamatosan emlékeztetnek.
Az ismeretségi körömben, hány és hány ember sírt a vállamon, hogy ő neki miért nincs gyermeke, neki sosem lesz gyermeke. Mindegyiket támogattam ahogy csak lehetett (most már tudom, sokszor az erőmön felül). Órákat öntöttem beléjük a lelket. Azután így vagy úgy, mindegyiknek meg is oldódott a problémája. Most, hogy én vagyok bajban és egy kis lelki támogatásra szorulok, ezen ismerősök egyszerűen cserben hagytak. Átlendültek ezen a problémán és mivel már nem érzik azt a sok fájó érzést, amit ez az időszak hordoz magában - és az idő ugye megszépíti az emlékeket-, nem tudok rájuk, az erejükre, a pozitív példájukra támaszkodni. Nekik már más fontosabb teendőik lettek, fáj a gyerek hasa, füle, óvoda, iskola,... Pedig most nekünk is jól esne az a támogatás!
Azoknak a gyerekes családtagoknak megint nem mond semmit ez a téma, akikhez a természet kegyes volt és néhány hónap alatt becsöngetett hozzájuk a gólya, mert nem sírtak át éjszakákat, nappalokat a csalódottságtól, a tehetetlenségtől, remény vesztetten. Ezért ők nem is tudják átérezni a helyzetünket.
Ezt a helyzetet szó szerint csak az tudja 100%-an megérteni, aki benne van.
Ezért keresik a hasonló problémával küszködő emberek egymás társaságát, mert ők tudják a legjobban, hogy milyen lelki támaszra van ilyenkor szükség. És éppen ezért kezdenek elzárkózni, elhidegülni ezek az emberek a családi és baráti kötelékeiktől. Ritkulnak a látogatások, a beszélgetések, mert nem akarnak folyton szembesülni saját kudarcaikkal, amikor folyton kérdezgetik őket vagy azt látják, hogy a barátjuk éppen milyen boldog a most született csemetéjével. Nem akarjuk elvenni a boldog pillanatok ízét, de a helyzet még inkább emlékeztet minket a saját kudarcunkra, így inkább elkerüljük ezeket a pillanatokat.
Persze a rokonok, barátok, ismerősök tanácstalanul állnak. Segítenének, de hogyan? Kérdezgetnek minket és próbálnak vigasztalni.
Értékeljük is az együttérzést, de ez így ebben a formában nem segítség!
Kedvenc mondataim az ismerősemtől (amitől falra mászok):
Majd lesz nektek is!
Ne görcsölj rajta! Hallottam, hogy XY amikor már nem gondolt rá akkor lett terhes.
Ne gondolj rá!
... hát mégis mire gondoljak, amikor reggel kettő, este egy injekció a hasamba. Kétnaponta ultrahang, lábakat szét, kint minden és forgatják benned a vizsgálófejet? Időre adod a gyógyszereket és még a szex is előírás szerint megy vagy nem megy. Akkor nem lehet, hogy ne gondoljak rá, így vagy úgy. Nem gondolhatom azt, hogy wellness kezelésen vagyok.
Igen a téma lengi át az életünk nagy részét ebben az időszakban, mert próbálunk tenni valamit, hogy elmondhassuk mi mindent megpróbáltunk és nem csak várunk és hagyjuk elmúlni az időt. Persze, ha látnánk előre a jövőt és tudnánk, hogy igen lesz gyerekünk, akkor persze, hogy másképpen állnánk hozzá, de a bizonytalanság bizonytalanná tesz és ezt próbáljuk meg orvosolni azzal, hogy amit lehet megteszünk.
A minap mondtam a húgomnak, hogy azzal nem segít, hogy azt mondogatja, hogy lesz nektek is. Erre ő jogosan azt mondta, hogy akkor mit mondjon? Mondja azt, hogy milyen rossz neked, hogy nem lehet gyereked. Emlékeztessen még jobban a nyomorúságomra, ráadásul úgy, hogy közbe erősítse bennem az összes világfájdalmamat? Ezért próbál valami pozitívat mondani. Ebből a szemszögből neki is igaza van. Én is ezeket mondogattam anno ... csak azóta erről az oldalról már nem olyan egyszerű hallgatni ezeket a közhelyeket.
Ne haragudj kedves olvasó, hogy rád zúdítottam ezt a sok dolgot, de így talán bepillantást nyertél egy hasonló helyzetben lévő ember lelki tusájába és talán jobban megérted a körülötted élő, gyermekre váró, kálváriát járó párok lelkivilágát is.
Éppen ezért, ha segíteni akarsz...
Az a legjobb, ha nem kérdezgeted róla folyton. Hagyd, hogy ha akar róla beszélni, ő hozza fel a témát. Ha nem hozza fel, akkor nem akar róla beszélni. Egyszer-egyszer finoman érdeklődhetsz, hogy biztosítsd róla, hogy kíváncsi vagy arra, ami vele történik.
Ne mondj neki közhelyes mondatokat (amikből már fent is leírtam párat), mert az csak olaj a tűzre. Hallgasd meg, hogy kipanaszkodja magát és biztosítsd együttérzésedről, támogatásodról.
Ne akard és ne kényszerítsd, hogy részt vegyen a családi, baráti ebéden vagy egyéb programon, ahol más kisgyerekes család is ott van.
Tereld el a figyelmét, beszéljetek másról. Ha segíteni akarsz, akkor szánj időt rá, sétáljatok egy nagyot vagy menjetek el moziba, rázd fel picit.
Ha éppen kisbabát vársz vagy már kisgyermekes anya vagy, nem biztos, hogy vele kellene megosztani a boldogságod minden pillanatát. Légy tapintatos, ha ő kérdezz, csak akkor mesélj neki róla és biztasd, hogy tudod, hogy ezt az örömöt, boldogságot ő is megtapasztalja majd hamarosan.
Ha így teszel, akkor Te biztos mindent megtettél érte, amiért ő nagyon hálás lesz Neked :)
